Bár használtautó-vásárlásnál a műszaki állapot a legfontosabb, azért az sem mindegy, milyen színű a kocsi, amit végül megveszünk.
Ha van megfelelő választék a kiszemelt típusból, évjáratból, felszereltségből, azt is érdemes átgondolni, milyen legyen az autó színe. Több szempont szerint is végigvehetjük az előnyöket és a hátrányokat. Ha az esztétika felől közelítjük meg az autó színét, legalább három dimenzióban kell döntést hoznunk: mi az, ami szerintünk jól áll a kocsinak, mi az, ami a legkevésbé érzékeny a napi használatra és melyik az a szín, amiben a legkönnyebb lesz majd eladni a kocsit, amikor ismét autócserére kerül a sor.
Akinek fontos a napi rendszerességű kellemes esztétikai inger, vegye meg bátran, ami neki a legjobban tetszik: az almazöld kabriót, a darázssárga sportkocsit, a rózsaszín családi kombit. Egy autó éveken át az ember mindennapi életének fontos része. Ha van igényünk rá, hogy ez a rész nap mint nap esztétikai örömet okozzon, ne hódoljunk be semmilyen racionális szempontnak - vegyük, ami szerintünk a legszebb!
Ha viszont számunkra a színnél fontosabb a nettség, rendezettség, tisztaság, érdemes a klasszikus "nem koszolódó" színekből választani. Amin a legkevésbé látszik meg a kosz, az a szürke, a bézs-barna árnyalatok, az arany- vagy pezsgőszín, sőt, talán meglepő módon - a fehér. Bár első blikkre azt gondolnánk, a fekete az, ami nem tud koszos lenni, ez óriási tévedés. A fekete autón minden meglátszik, már egy mosás után közvetlenül is, ahogy a felszáradó vízcseppek után ott maradnak a fehér-szürke vízkőpontok a sötét fényezésen. A fekete és általában a sötét a legérzékenyebb optikailag a karcolásokra, kisebb húzásokra, súrlódásokra is; már egészen apró sérülésnél is látványosan képes kibukkanni a fedőréteg alól a világos alapozás.
Még a sima feketénél is kényesebb a hétköznapi viszontagságokkal kapcsolatban az autóipar legnagyobb oximoronja az elektromos autók gázpedálja után: a matt "fényezés". Ezt akár az autómosó keféje is súlyosan károsíthatja, a kétségkívül látványos megjelenés komoly odafigyelést, gondos ápolást kíván, ha el akarjuk kerülni az állagromlást.
Amikor eladásra kerül a sor, az eleve ritkább, egzotikusabb modelleknél a ritka, élénk szín még előny is lehet. Nőies jellegű kocsiknál általában mindent visz a piros. Sporthagyományokkal rendelkező típusoknál a sárga, a vörös illetve a versenysport-tradíciókat megjelenítő szín, mint a Subaruk vagy a Fordok kékje kimondottan értéknövelő tényező. Van néhány márka, néhány modell, amelyek nagy sikerrel futtatták az úgynevezett "marketingszíneket": a Mazda bordója, a néhány évvel ezelőtti BMW-k barnája, a fiatal Audik, Skodák mattszürkéje többletértéket hordoz az alapszínekhez képest. A nagy példányszámban eladott modelleknél viszont a semleges színek a legkeresettebbek: ezüst, fehér, fekete. Sajnos a legtöbb vásárlónak mintha az lenne a legfontosabb, hogy a kocsi ne ríjon ki a tömegből: legyen olyan, mint a többi.
Aki biztonsági megfontolások alapján választana színt, a világos árnyalatokban bízhat a legjobban. Nappal ugyan feltűnő az élénksárga, élénkvörös, citromzöld (ebben talán még a biológiai örökségünk is benne van: a mérgező rovarok, kétéltűek színeit hamar észrevesszük), de éjszaka a fehér és az arany látszik a legjobban. A világos, sok fényt visszaverő fényezések nappal, menet közben is észlelhetőségi előnyt jelentenek, akkor is, ha ma már elvileg minden kocsin folyamatosan égnie kell valamiféle menetjelző fénynek, helyzetjelző lámpának. Akkor válhat viszont igazán fontossá a világos festés, ha netán egy műszaki hiba miatt éjjel kényszerül az út szélére vagy a leállósávba a kocsi.
0/0
Dokumentum