A japán autók megbízhatóságát dicsérő legendák ugyan nem tekinthetők sem örökérvényűnek, sem általánosnak, de tagadhatatlanul van alapjuk. A távol-keletről érkező, kezdetben kicsi és fura, később a helyi igényekhez egyre jobban idomuló autók a japán iparkultúra minőségre és tökéletességre törekvése iránti elkötelezettségének köszönhetően mind Európa, mint az USA autópiacán gyorsan népszerűvé váltak.
Az 1973-as olajválságban a kis tömegmodellek takarékossága adott újabb lökést a japán autók terjedésének, később pedig a helyi gyártás kialakítása segített a távolság és a vámhatárok hátrányait legyőzni az új piacokon. A japán és európai vagy amerikai márkák együttműködésével pedig megjelentek azok a modellek, amelyeket hazai és japán emblémával is megvásárolhatott a kedves vevő. Az 1980-as olasz Alfa Romeo Arna és a Nissan Cherry már tulajdonképpen ugyanaz az autó volt, és ma is teljesen természetes, hogy például az új Citroen Jumpy, Peugeot Expert és Toyota Proace, sőt: idéntől az Opel Vivaro mind ugyanott készül és mind egyformán francia, japán vagy német.
A Japántól távoli gyártással és a badge engineering-gel, az átemblémázással készülő új japán modellekkel sok minden megváltozott. A japán autók kínálatában összemosódtak a japán és európai modellek, a szigorúan véve japán kocsikba vetett bizalom fókusza márkákra, sőt: modellekre szűkült. Nézzük, mennyire japánok vagy menyire csak japán származásúak 2019-ben a szigetország autói!
Honda: az elmúlt évek legtöbb Európában eladott Hondája Swindonban, Angliában készült (Civic, CR-V, Jazz), a HR-V pedig Mexikóból érkezik. Viszont épp nagy változás előtt állunk: az angol gyár hamarosan bezár, az európai CR-V-k és HR-V-k pedig újra Japánból érkeznek majd.
Mazda: egy igazán autentikus japán márka, saját fejlesztésű motorokkal. A jelenlegi kínálat legtöbb Mazdája Japánból érkezik, kivéve az Európába Thaiföldről szállított 2-est és 3-ast.
Mitsubishi: a 2016-ban a Renault-Nissan szövetséghez csatlakozott márka az európai piacot főként valóban japán gyártású autókkal látta el az elmúlt években, az L200 pickup viszont hagyományosan thaiföldi modell.
Nissan: a Renault konszerntársa talán a legkevésbé japán a japán márkák között. Autóinak műszaki alapjai már régóta közösek a francia partnerével, a gyártás helye lehet Anglia, Spanyolország, Oroszország, Franciaország. A sportmodellek, a GT-R és a 370Z viszont biztosan Japánban készülnek.
Subaru: a márka autóinak kétharmada máig Japánban készül, a maradék főleg Észak-Amerikában, elsősorban a helyi piacra.
Suzuki: a legjapánabb Suzuki a mai kínálatban a hazai piacon a Jimny terepjáró, a közelmúlt modelljei közül a Kizashi érkezett még Japánból. Az esztergomi gyártású Vitarák és SX4-ek mellett kapható Swift és Baleno Indiából jön a magyar piacra.
Toyota: az európai piacon főleg európai gyártású vagy török (C-HR) Toyoták futnak, 10-ből 8 hazai Toyota a kontinensen készül. Ez egyébként remek cáfolata is annak, hogy csak az igazi japán autók lehetnek tartósak; a francia gyártású Yaris a megbízhatósági statisztikák egyik nagy bajnoka. A Priusok viszont mind japán gyártású autók.
Lexus: az európai piacra japán gyártású Lexusok érkeznek. A Toyota prémiummárkájának páratlan vevői elégedettsége, a márka iránti hűség máig a japánautó-hívők legfőbb érve a japán minőség mellett.
0/0
Dokumentum