A ma még olcsón megvehető de pár év után keresett youngtimerré majd oldtimerré váló kocsik között mindig is kiemelten fontos modellek voltak a sportkocsik vagy a tömegmodellek sportosabb változatai. Egy veterán kupé mindig értékesebb, mint egy szedán vagy kombi, egy eleve kis példányszámban legyártott sportkocsi értéke egészen máshogy alakul néhány évtized múltán, mint a piacot elárasztó családi autóké. A gyári tuningmodellek is vonzóbbak veteránkorban, mint a szürke, hétköznapi modellek.
Az intenzívebben használt, a határokat jobban feszegető vezetésre inspiráló sportkocsik jóval kisebb része éri meg sérülésmentesen a veteránkort, mint az unalmasabb autóknál jellemző. Sok törik össze közülük élete virágjában, de a sportmodellek kihegyezettebb technikája már eleve nem szokott olyan tartós lenni, mint az alapváltozatoké. A nagyobb terhelés alatt járó, emelt literteljesítményű motorváltozat jobban kopik, az erőátvitel, a futómű intenzívebben használódik el, mint a visszafogottabb változatoké. A javítás pedig a kis sorozatszámok miatt gyakran drága - sok érdekes autó végzi idő előtt a bontóban, ami persze a későbbiekben tovább emeli a fennmaradó példányok értékét.
Vajon a használt autók európai piacán a mostani 10-20 éves, jelenleg olcsón megvehető kategóriában melyek azok a modellek, amelyek újabb 10-20 év múlva igazi drága gyűjtői ritkasággá válhatnak majd? Milyen autót vegyen az, aki olyan élményautót szeretne, ami befektetésként is megállja a helyét?
Mai néhány ezer eurós értéküknél biztosan többet fognak érni a veteránkorba lépő kupé-kabriók. A szabadidőautók divatja előtt, a 2000-es évek elején ez nagyon népszerű műfaj volt, szinte az összes tömeggyártó bemutatott valamit ebben a kategóriában a kisautók és a kompaktok méretében. A CC-k közül a dízelek vagy a kisebb motorral szerelt változatok ma remek lehetőséget adnak arra, hogy a hétköznapokban is egész jól használható kocsival alacsony fenntartási költségek mellett is kaland legyen az autózás. A jövőben viszont a nagy vagy erős motoros, bőrüléses, jól felszerelt példányokból szinte bizonyosan keresett youngtimer lesz. A furcsa arányokkal megvert, nem igazán szép nyitható tetejű kiskocsikat (Citroën C3 Pluriel, Peugeot 207 és 207 CC, Mitsubishi Colt CZC) nem ajánlanánk befektetésnek, de a Peugeot 308, Renault Mégane CC, Ford Focus Vignale vagy VW EOS 150 lóerő feletti, megkímélt példányait érdemes lehet eltenni télire.
A sportautók nagy klasszikusai mindenki számára nyilvánvalóan értékes veteránná válnak majd, ezért értékvesztésük eleve csekély. A Porsche bármelyik modellje, az M-es BMW-k, AMG Mercedesek, RS Audik és társaik sosem érnek el olyan mélypontokat árban a használtautópiacon, hogy alkalmi vétel váljon belőlük. Más márkáknál viszont akadnak olyan típusok, amelyek ma még tucatautók de később keresett ritkaságok lehetnek.
A BMW által feltámasztott Mini típusainak John Cooper Works változatai igazi kis báránybőrbe bújt farkasok, amelyekre vélhetőleg idővel hasonlóan élénk gyűjtői kereslet lesz tapasztalható, mint ma az ős-Minikre. A Toyota Celica utolsó két generációját (1993-'99, '99-2006) a korábbi ralilegendák után meglehetős érdektelenséggel fogadta a piac, viszont ma iszonyú olcsók (2000 euró alatt válogatni lehet a jó állapotú példányok között). Márpedig azok a nagy sorozatszámú sportmodellek, amelyeknek ennyire mélybe zuhan a használtpiaci ára, jellemzően el szoktak fogyni egy-két évtized alatt, utána viszont keresett ritkaság válik belőlük.
Az olasz autókra szinte az autózás hőskorától jellemző, hogy ami újonnan olcsó tömegmodell, később ritka veteránná válik. A ma akár ezer euró alatt megszerezhető tizenéves Alfa GT-k igazi kincsesbányák lehetnek, ha sikerül őket jó állapotban megőrizni még 10-20 évig, a ma 7-8 ezer eurótól kapható cuki kis Fiat 500 Abarth-okból is biztosan értékes veterán lesz majd.
0/0
Dokumentum