Európában a mamuthoz hasonlóan gyakorlatilag kihaltak az autóipar legcsaládbarátabb autói, a nagy MPV-k. A SUV- és crossover-láz elsöpörte ezt a műfajt, már csak a középkategóriás buszlimuzinból tarja magát egy-két modell az új autók piacán (Ford Galaxy, Seat Alhambra, VW Sharan, Citroen Grand C4 SpaceTourer).
Ennél nagyobb méretben a vevőknek két választásuk lehet: a haszonjármű-alapra épült kisbuszok vagy a nagy prémium-szabadidőautók közül választhatnak. Egyik sem tökéletes pótléka a nagy egyterűeknek. A kisbuszok komfortja, variálhatósága a legdrágább luxusverziókat leszámítva össze sem mérhető az MPV-kkel, a presztízsmárkák nagy SUV-jai pedig rettentően drágák és kellemetlenül gyorsan amortizálódnak a családi használatban a gyerekek kezei között a hétköznapok során.
A használtautók piacán viszont nagyon is ott vannak ezek a kényelmes, tágas, gyerekbarát óriási személyautók. A kocsik forrása elsősorban Amerika. Az USA és Kanada autópiaca ugyanis a mai napig igényli ezeket az ott Minivan-nak nevezett nagy egyterűeket.
Az egykor nálunk is kedvelt, sőt: dízelmotorral az európai piacra Ausztriában gyártott Chrysler Voyager az ötödig generációban már Pacifica néven kapható, de a kocsi jellege semmit nem változott. Két nagy tolóajtó, hatalmas belső tér, gazdag felszereltség, képességeihez és méretéhez képes reális ár - mindezt ma is tudja a Chrysler nagy családi egyterűje. A Pacificát a gyártó, a Fiat-Chrysler csoport érthetetlen okból sosem kívánta bemutatni az európai piacon, így dízelmotorral ezt a modellt nem gyártják. Gyártják viszont plug-in hibrid hajtással, ami dízelesen alacsony fogyasztást kínál a zöld rendszám előnyeivel együtt. A magyar piacon jelenleg kapható néhány, jellemzően 2-3 éves példány néhány tízezer kilométeres futással 13-16 millió forintért vár gazdára. Az ár a kocsi képességeihez képest nem mondható extrémnek, viszont a hivatalos szervizháttér hiánya egy ilyen értékű és ilyen komplex technikájú autónál még akkor is súlyos kockázat, ha a Pacifica a tapasztalatok szerint hasonlóan megbízható, mint a korábbi benzines Voyagerek voltak.
A japán autópiacon is a mai napig sikeresek a nagy MPV-k, de ezekből a kocsikból a rossz oldalra szerelt kormány miatt igen ritkán jut el egy-egy modell Európába. És ha mégis, a vevők túlnyomó többsége számára egy jobbkormányos kocsi még akkor sem jöhet szóba családi autóként, ha a jogszabályok ezt elviekben nem is tiltják. Így a taxisan sprőd alapváltozattól a bőrkárpitos luxus-kisbusz szintig többféle felszereltségben is kapható, hibridhajtással is elérhető Toyota Alphard, a Japánban ma is létező Nissan Serena, a nálunk sosem látott Honda Elysion ritka madár a használtpiacon. Sajnálatos pedig, hogy hozzánk ezek a kocsik nem jutnak el, mert kényelmes, méretükhöz képest takarékos kocsik, melyeket a klasszikus japán tartósság is jellemez.
Néhány japán minivant viszont árulnak baloldali kormánnyal az amerikai piacokon. Ezekkel megnyílhat az út a különutas megoldásra a kisbuszos vagy SUV-os kompromisszumot vállalni nem akarók számára. A hazai piacon ezek nagyon ritka autók, de a német kínálatban azért lehet köztük válogatni. Az import pedig akkor sem probléma, ha ezeket a kocsikat hivatalosan nálunk sosem árulták, hiszen amit egy EU-s tagállamban forgalomba helyeztek, az nálunk is megkapja a forgalmi engedélyt. A 3,5 literes V6-os benzines Honda Odyssey-ből akár gyakorlatilag új szürkeimportos kocsikat is találunk 60 ezer euró környékén, de a 3-4 éves, akár jócskán százezer kilométer alatt futott autók között 25-30 ezer euróval már válogathatunk. Hasonló a helyzet a Toyota Siennával is: 60-65 ezer euró az új, de 2-3 évesen, 30-50 ezer kilométerrel az ár már csak az újkori érték fele. És persze lehet még olcsóbban is nagy, kényelmes, igazán családias Toyotát (vagy Hondát, Nissant) találni, de egy Európában hivatalosan nem árult modell 10-12 évesen még mindig 7-10 ezer euróért olyan szervizelési kalandok lehetőségét tartogatja, amiknek vállalásához igen elszánt MPV-rajongónak kell lenni.
0/0
Dokumentum