A rövid megállásokra az autó motorját leállító rendszert lehet szeretni és nem szeretni, de mindenképp érdemes tudni róla pár dolgot.
A hagyományos belsőégésű motorok környezetvédelmi fejlesztései során az egyre szigorúbb emissziós előírásoknak való megfelelés kényszere miatt mára gyakorlatilag teljesen általánossá vált a benzines vagy dízel motort a rövid, forgalmi okból történő megállások idejére leállító, elinduláskor automatikusan újraindító rendszer. Ezt szoktuk start-stop rendszerként emlegetni (bár logikusabb lenne stop-startnak hívni, hiszen a motort előbb le kell állítani ahhoz, hogy újra lehessen indítani).
Miért nem terjedt el már korábban is ez a műszaki megoldás? Csupán a fogyasztás mérséklése érdekében is kézenfekvőnek tűnik, hogy ne járjon a motor, amíg a kocsi áll, miért nem így működik minden autó legalábbis a modern elektronikus motorvezérlő rendszerek elterjedése óta?
A stop-start rendszerek fejlesztésének kezdetén még a vezetőre bízták az autógyártók a leállításokat. Már a '70-es évektől léteztek olyan modellek (elsőként a Toyota Crown, 1974-ben), amelyekben egy könnyen elérhető kapcsolóval a piros lámpánál vagy a vasúti átjáró előtt egy ujjmozdulattal, kényelmesen le lehetett állítani majd újra lehetett indítani a motort. Ahhoz viszont, hogy a gyakori leállítás-újraindítást automatizálni lehessen, úgy, hogy ne okozzon hosszabb távon nagyobb problémákat a motorban és segédberendezéseiben, még sok időre volt szükség. Gyakorlatilag ez egész motor működését át kell gondolni, számos alkatrészt újra kell méretezni, paraméterezni és fontos, hogy a motor működését irányító számítógépek megfelelő adatokhoz jussanak ahhoz, hogy eldönthessék: mikor kell illetve szabad leállítani és újraindítani a motort.
Az önindító illetve az akkumulátor megfelelő méretezése a legtriviálisabb lépés ebben a folyamatban, de a rendszert össze kell kötni a motor hőmérsékletét figyelő szenzorokkal is. Fontos, hogy hideg állapotban ne álljon le folyton a motor, mert a hidegindítás az egyik legkárosabb dolog, ami egy belsőégésű motorral történhet. Nagyon melegen, például egy autópályamenet után egy dugóban se jó, ha hirtelen leáll a hűtőfolyadék és a motorolaj keringtetése. Az igazán jó stop-start rendszereknél a vezérlés még arra is ügyel, hogy a motor a négyütemű körfolyamat olyan fázisában álljon meg, amikor a legkevesebb energia szükséges az újraindításhoz.
Kényelmi és biztonsági aspektusai is vannak a rendszer működésének. Vannak autók, amelyekben lassú guruláskor is képes le-leállni a motor, de ezekben a kocsikban elektromos kormányrásegítésnek kell lennie ahhoz, hogy a vezető ilyenkor is biztonságosan irányíthassa a járművet. A fékrásegítő megfelelő rendszernyomásának fenntartása is létfontosságú a biztonságos üzemhez, ezért ha az akár álló kocsiban a vezető néhány erősebbet pumpál a féken, a motor már újra is indul, hogy ismét előállítsa a megfelelő vákuumot a fékszervóban. Mivel a legtöbb kocsiban a légkondicionáló kompresszorához is a motor biztosítja az energiát, nagy melegben az elektronika sok autóban azért nem állítja le a megállásoknál a motort, hogy az utasoknak ne kelljen nélkülözniük a hűvös levegőt.
Mint látjuk, a modern autóban minden mindennel összefügg - ezért is van, hogy a legjobb stop-start rendszeres kocsik tulajdonképpen a nagy akkumulátorral rendelkező, a segédberendezések, kényelmi rendszerek elektromos működtetésére is képes hibridek. Ezeknél a működés szerves része a motor ki-be kapcsolgatása, míg a hagyományos benzines és dízel autóknál, leszámítva némely 48 voltos elektromos rendszerrel rendelkező, mild-hibridnek vagy mikro-hibridnek is nevezett motort, a stop-start funkció egy kompromisszumos, szükséges rossz.
Stop-start rendszeres használt autó vásárlásánál kiemelten fontos az önindító megfelelő működésének ellenőrzése. Érdemes felméretni az akkumulátor állapotát is, mert ezekben a kocsikban gyakran nagy kapacitású, elhasználódás után drágán cserélhető akku van, ami akár fontos árképző tényező is lehet egy kisebb értékű kocsiban.
0/0
Dokumentum