A használt autók, különösen a jó állapotú, fiatal használt autók árrobbanása nem minden piaci szereplőnek jó, de egy csoport biztosan örül nekik: akik épp benne vannak egy rövidesen lejáró nyílt végű lízingszerződésben.
Az új vagy még viszonylag fiatal, jellemzően tíz évnél nem idősebb autók használatának bejáratott módja az autólízing. A műfajban több technikai megoldás is ismeretes. A pénzügyi lízingben a finanszírozó (a legtöbbször egy bank) hitelezi meg a járműkereskedő felé az autó teljes vételárát, majd a futamidő alatt egy kezdőrészlet, később a kamatokkal terhelt időszakos, rendszerint havi "törlesztőrészletek", vagyis lízingdíj formájában szép lassan beszedi az autót használó cégtől vagy személytől az autó árának legnagyobb részét. A pénzügyi lízing lehet nyílt vagy zárt végű. Előbbi esetben végig a bank a tulajdonos, de az ügyfél a futamidő végén megvásárolhatja a járművet vagy megjelölhet egy vevőt, aki az előre meghatározott maradványérték kifizetésével válik tulajdonossá. A zárt végű lízing esetében az utolsó törlesztőrészlet kifizetésével a lízingbevevő automatikusan tulajdonosa lesz a járműnek.
Speciális esete a lízingnek az úgynevezett visszlízing. Ebben a konstrukcióban az autót lízingelő személy maga az autó tulajdonosa, aki tulajdonképpen csak hitelt vesz fel az autójára, majd ezt a hitelt fizeti vissza lízingdíj formájában. Ebben a konstrukcióban lejáratkor a jármű a lízingbevevő tehermentes tulajdona lesz.
Akinek mostanában jár le a lízingszerződése, mindenképpen nyer az autópiaci áremelkedésen, olyan értelemben, hogy autója értéke magasabb lesz annál, mint amire korábban számíthatott. A legjobban viszont azok a lízingbe vevők örülhetnek, akik magas maradványértékes konstrukcióban vágtak bele egy nyílt végű lízingszerződésbe. Ők most abban a ritka és kellemes helyzetbe kerültek, hogy konkrétan bevételt realizálhatnak, profitálhatnak piaci változásokból banki ügyfélként.
A maradványérték megállapítása nem történhet másként, mint becsléssel. Egy négyéves nyílt végű lízingszerződés megkötésénél a bank tudta a jármű újonnani árát és az akkori piaci információk, trendek ismeretében megbecsülte, mennyit fog érni az autó a futamidő végén. A különbséget meghitelezte az ügyfélnek majd kamatokkal terhelten visszaszedte a pénze nagy részét, a futamidő végén pedig beszedi az előre megállapított maradványértéket. Viszont az autópiaci drágulás következtében ez a maradványérték a valóságban jelentősen elmarad az autó valós értékétől, ami a lízingbevevőnek hozott nem várt profitot. Egy négyéves, jó állapotú középkategóriás autó értéke mára olyannyira megemelkedett, hogy ha a lízingbevevő a szerződés kifutásával nem maga veszi meg az autóját, hanem egy kereskedőt vagy más vevőt jelöl meg vásárlóként, technikailag a futamidő végén nem befizet a banknak, hanem pénzhez jut - ráadásul minél magasabb maradványértéket határoztak meg korábban, annál több nem várt hasznot realizálhat.
Ezzel párhuzamosan persze nehéz döntés előtt áll, aki ma akar lízingszerződést kötni egy új vagy fiatal használt autó megvásárlására. Vajon újabb 4-5 év múlva mennyit fog érni az autója? Lefut a mostani drágulási hullám és a kocsi majdani eladási ára esetleg nem is fedezi majd a most kalkulált jövőbeni maradványértéket? Vagy folytatódik a drágulás és érdemes inkább magas maradványértékre szerződni? Sajnos egyelőre nehéz ezekre a kérdésekre megalapozott választ adni. A chiphiány, az új autók gyártási nehézségei várhatóan még egy-két évig továbbra is felfelé húzza az autópiaci árakat, de nem lehet tudni, meddig. Az autóipar technológiai váltása, az elektromos autók terjedése pedig növelheti és csökkentheti is a hagyományos technológiájú használt autók értékét, hiszen ezekből részint egyre kevesebb lesz, részint viszont egyre több tiltás, korlátozás várható a dízel és benzines autók használatát illetően.
0/0
Dokumentum