Újonnan vett, garanciális, legtöbbször cascós autónál ritkán felmerülő probléma az alkatrészbeszerzés. Ha kopó-fogyó elemekről van szó, a kötelező szervizlátogatások alkalmával ezeket úgyis a szakszerviz rendeli a gyártótól, gyári minőségben. Van ugyan elvi lehetőség arra, hogy a garancia fenntartása mellett a tulajdonos maga vigye az olcsóbban beszerzett alkatrészt, ha az igazolt eredetű és megfelelő minőségű, de kevesen vacakolnak ilyesmivel, amíg új a kocsi.
Garanciából kifutott használt autó üzemeltetése során viszont már egyre fájdalmasabb kifizetni a kocsi értékével egyre kevésbé arányos árat a jellemzően erősen túlárazott gyári alkatrészért. (Külön gazdasági tárgyú cikket érdemelne a téma: egyáltalán miért drágább egy hatalmas tömegben készített, nemritkán több, szerkezetileg azonos modellhez megrendelt gyári alkatrész, mint a másodlagos piacra, sokkal kisebb darabszám reményében gyártani kezdett után gyártott, de hát ez már csak így van.) Ha pedig valamilyen komplikáltabb egység egyetlen kisebb darabja romlik, használódik el, még nehezebben fogadjuk el, hogy a komplett egységet cseréljük egy pici törött bigyó pótlása helyett. Ilyenkor kezd az ember bontott alkatrészek vásárlásán gondolkodni.
Van persze, amit nem helyes, sőt: esetenként nem is szabad bontva beszerezni. Ilyenek például a fékalkatrészek, futóműelemek, biztonsági övek és egyáltalán, bármiféle, az aktív vagy passzív biztonságot érintő dolgok. De egy beesett ablakemelő gomb, egy megrepedt oldalablak, törött fényszóró, betört lámpatest vagy akár egy koccanásban megsérült nagyobb karosszériaelem pótlása egy elbontott, hasonló korú kocsiból, egy használt, de még hibátlanul működő fűtőventilátor vagy központi zár-motor beépítése teljesen veszélytelen és anyagilag is racionális dolog.
A hivatalos, márkaspecifikus vagy általános bontókban viszont gyakran zavarba ejtően drágák a dolgok. Ha kétszázezret futott kocsinkba keresünk mondjuk ablakemelő motort, mechanikát az elkopott szerkezet helyett, és még szeretnénk használni az autót egy ideig, nehéz elfogadni, hogy az Isten tudja, hány kilométeres, talán még a miénknél is többet futott elbontott autóból származó, bizonytalan hátralévő élettartamú motort az új ár feléért akarják ideadni a bontóban. Ez még akkor is rizikós, ha a bontós garanciát vállal az alkatrészre (ami jellemzően pár hét, de ritkán több fél évnél).
Ígéretes terepe viszont a használtalkatrész-beszerzésnek a márkák, modellek köré szerveződő fórumok, Facebook-csoportok világa. Az igazán elkötelezett rajongók, akik már hosszú évek óta cseverésznek autójukról egy jól összekovácsolódott társaságban, eleve szívesen segítenek az új márkatársaknak, akár a saját garázsukban őrzött alkatrészek átadásával, eladásával, vagy információval arról, hol bont éppen valamelyikük egy kintről hozott donorautót. Ezek az alkatrészek jellemzően jóval olcsóbban kaphatók a bontós áraknál, és amíg tényleg csak egy-egy rajongó hobbijának melléktermékéről van szó, nem pedig adókerülő „feketebontókról”, még csak nem is illegális az adás-vételük.
És hogy hol találjuk meg ezeket a csoportokat? Természetesen az interneten. A legtöbb márkaklub, típusrajongói kör zárt csoportot működtet a Facebookon, de egy Google-kereséssel azok a klubok is könnyen fellelhetők, amelyek nem a legnagyobb közösségi oldalon, hanem más platformokon vagy saját weboldalon szervezik közösségi életüket. Ha kellene egy bontott alkatrész, pár kattintást mindenképp megér egy kis kutatás a neten – hisz ez még ingyen van, viszont sokat spórolhatunk vele!
0/0
Dokumentum