A gyártók kimondva-kimondatlanul úgy tervezik az autókat, hogy a technika körülbelül 250-300 ezer kilométert bírjon ki (természetesen a kopó-fogyó alkatrészek cseréjével), a karosszéria pedig ne rozsdásodjon át sehol legalább 10-12 évig. Ezek az értékek természetesen nincsenek kőbe vésve, egy-egy autó motorja vagy teste számára akár korábban is eljöhet a vég, a gondos gazda viszont jócskán meg is tudja nyújtani a gondtalan évek számát. Amilyen időket mostanában élünk, ez a hosszabbítás egyre több európai autós számára merül fel igényként; sokan kényszerülnek arra, hogy a tervezetthez képest tovább tartsák meg az autót. Ha pedig ez a helyzet, érdemes változtatni az autóhasználati szokásainkon is és jobban vigyázni a kocsira.
A karosszériát két dolog öregíti igazán hosszú távon: a napfény és a csapadék okozta korrózió. A triviális megoldás a védelemre ezek ellen, ha a kocsi garázsban áll, amikor épp nem használjuk. Új autók, céges autók, 4-5 év után úgyis cserére kerülő lízingelt kocsik esetében persze az ember hajlamos megspórolni a folytonos ki-beállások kényelmetlenségét, pedig az autó hosszan tartó szépségének és rozsdamentességének legegyszerűbb módja, ha amikor csak lehet, eldugjuk az elemek károsító hatásai elől. Ha van garázs, megéri használni is; ha nem hagyjuk kint rendszeresen a ház előtt vagy az utcán a kocsit, se napközbenre, sem éjszakára, sokkal lassabban fog öregedni. később sárgulnak be a fényszóróburák, később jelennek meg az első rozsdapöttyök.
A fényezést rendszeres, de kíméletes, gépi helyett inkább kézi mosatással, viaszolással óvhatjuk. Ha hosszú távra tervezünk a kocsival, megéri a megfelelő alvázvédelemről is gondoskodni. Ez a művelet, ha alaposan és a megfelelő anyagok felhasználásával végzik el, nem olcsó, de néhány százezer forintos költséggel éveket vásárolhatunk meg a kocsi élettartamát illetően.
A motor teljesítőképességének hosszú távú megőrzéséhez elengedhetetlen a precíz karbantartás. A minimum, hogy odafigyelünk a gyárilag előírt szervizelési rendre és a rendszeres olajszint-ellenőrzésre, de lehet, hogy még ez sem elég. A gyakori hidegindítás, a sok rövid út jobban öregíti a motorolajat, az így használt kocsiknál érdemes lehet extra olajcseréket beiktatni; érdemes ezzel kapcsolatban kikérni sokat tapasztalt, a típust ismerő szerelők véleményét.
A magas üzemanyagárak eleve takarékosságra ösztönzik az autósokat, de a spórolós vezetés a technikára is pozitív hatással van. Kisebb mennyiségű üzemanyag elégetése a hengerekben, kevesebb égéstermék áteresztése a kipufogórendszeren: hosszú távon kisebb terhelés a motornak, hosszabb élettartam. Nem szabad azonban a spórolást sem túlzásba vinni. Egy turbómotor hosszú autópályamenete után érdemes rövid alapjáraton járatással visszahűteni a rendszert megálláskor és ha olyanok a körülmények, a stop-start rendszert is jobb inkább kikapcsolni az extrém gyakori leállítás-újraindítás kiiktatása érdekében.
Elektromos autók esetében az akkumulátor élettartamát látványosan meg lehet nyújtani, ha egyaránt tartózkodunk az erős lemerítéstől és a teljes feltöltésektől. Az autógyártók ajánlásai szerint is érdemes a mindennapokban inkább 20-80% közötti töltöttségre törekedni; számos modellben be is lehet állítani, hogy a töltés automatikusan álljon le egy bizonyos szint elérésével.