Vannak autógyártók, melyek hajlamosak időről időre izgalmas kupéformát álmodni unalmas tömegmodellek műszaki alapjaira. Ezek később a használtpiac vonzó, de ritka, mégis jó áron megvehető gyöngyszemeivé válnak.
Egy nagy túrakupé, vagyis eredendően kétajtós karosszériájú kompakt vagy középkategóriás méretű, csapott hátú, keret nélküli oldalablakos autó eleganciáját a formáért a praktikumot készségesen feláldozó tervezési megközelítés adja. Kényelem, helykihasználás, hétköznapi használhatóság: ez mind nem számít, a lényeg, hogy a kocsi jól nézzen ki! Ezeknél a kocsiknál még a sportosság vagy a nagy erő sem fontos. A kis sportkupékkal vagy a prémium autógyártók demonstratív teljesítménymodelljeivel szemben a tömeggyártók alsóközép-középkategóriás kupéinál a látvány az elsődleges. Egy ilyen kupé presztízst ad a márkának és az adott típusnak is. Az eladási darabszámok ugyan ritkán magasak, de a gyártóknak nem is ez szokott az elsődleges céljuk lenni ezekkel a modellekkel, hanem az imidzsépítés.
Az egyik legjobban sikerült ilyen autó az 1996-ban bemutatott, 2005-ig gyártott Peugeot 406 Coupé. A Pininfarina-stúdióban rajzolt kecses, kortalan formáról már a kezdetektől lehetett érezni, hogy klasszikussá válik. Így is történt, ennek ellenére az autóból még most, már csaknem veteránkorba érve is meglepően jó áron be lehet vásárolni a német használtpiacon. Három-négyezer euró körüli áron is találni jó állapotú, műszakilag és esztétikailag is egyben lévő példányokat, jellemzően kétliteres, négyhengeres benzinmotorral. Az igazán komoly veterán-alapok, a 100-150 ezer kilométernél kevesebbet futott, gazdagon felszerelt elsőgazdás V6-os példányok viszont a 9-10 ezer eurós kínálati árba is beleharapnak.
A modell utódja, a formailag már vitatható, házon belül tervezett 407-es Coupé 2006 és 2012 között készült. Ez a középkategóriás kupé nemigen lesz keresett ritkaság sosem, de aki akár már 2-3 ezer euróért keres különleges megjelenésű, műszakilag még jó állapotú, évekig gondtalanul használható kocsit, ebben az autóban megtalálhatja, akár takarékos, négyhengeres dízelmotorral vagy erős, de nem túl szomjas V6-os dízellel is. A rettentően orrnehéz autótól sportos vezetési élményt nem szabad várni, hosszú túrákon a futómű komfortját kell tudni értékelni.
Az Opel a G-Astra idején próbálkozott elegáns kupé és kabrióváltozattal az alsó-középkategóriás modell vonzóbbá tételére. Az Opel annyira komolyan vette a kupés imidzs fontosságát, hogy a kocsit még a DTM-ben is szerepeltették (bár a V8-as pályaversenyautó legfeljebb csak néhány karosszériaelemben közösködött az utcai Astrával). A Bertone-stúdióval terveztetett és náluk is gyárttatott kétajtós Astrák szépre sikerültek, de a mai napig nehéz elvonatkoztatni velük kapcsolatban attól, hogy mennyire kommersz, olcsó tömegmodell adta az alapokat. Épp ennek köszönhető viszont, hogy a kocsi ára ma is nagyon alacsony. Már akár ezer-ezerötszáz euró alatt be lehet ülni egy német importos, elfogadható állapotú, különlegesen szép vonalvezetésű G Astra Coupéba és a kínálat is bőséges ebből a modellből.
Ha sikerül megszerezni egy ilyen ritka modellverziót, érdemes vigyázni rá. Hiába adják a technikai alapokat nagy sorozatban gyártott modellek, a karosszérialemezek, az egyedi tervezésű lámpatestek, dekorelemek, szélvédők, oldalüvegek vagy az utastéri műanyagok pótlása gyakran nehézkes, akár a lehetetlennel határos dolog lehet. Ezek az imidzs-kupék sokszor csak rövid ideig maradtak gyártásban és az eladott darabszám is csekély; komoly feladat akár új, akár bontott alkatrészek felkutatása, ha törés, horpadás, sérülés bontja meg a szép forma esztétikáját.
0/0
Dokumentum