A prémium kategória feletti luxusmárkák nagy túraautói ritka veteránként, évtizedekkel gyártásuk után gyakran még sokkalta értékesebbek, mint új korukban voltak. De vajon az egyszerűbb, nagyobb példányszámban készült modellek mennyire válnak elérhetővé az évek múlásával?
A tömeggyártók autói és a prémiummárkák feletti kategóriákba, az igazán kékvérű luxusautók birodalmába sajnos általában még a használtautó-piacon is drága a belépőjegy. Amíg ezek a kocsik kinéznek valahogy és műszakilag is rendben vannak, a presztízsértéküket mindenképpen meg kell fizetni, ha pedig már elérkezik a felújítás, restaurálás ideje, a látványosan lezuhant ár általában nagyon komoly beruházást igénylő javítások költségét takarja. Hiába, a használt luxusautók piacára is vonatkozik a közgazdaságtan alaptörvénye, a Láthatatlan Kéz értékkiegyenlítő hatása.
A még épp használható, üzembiztos luxusautók első szintjén jellemzően a '70-es, '80-as évek négyajtós Rolls-Royce-ai (Silver Shadow, Silver Spirit) és Bentley-i (T1, Eight, Mulsanne, Brooklands) találhatók. Ezekből akár már hárommillió forint környékén találni akár érvényes magyar műszakival is rendelkező példányt a hazai piacon. Persze a német használtautó-keresőkben jóval nagyobb kínálatból, úgy két nagyságrenddel több autó közül lehet válogatni. A hárommilliós, tízezer eurós küszöb alatt fel-fel szokott bukkanni egy-egy izgalmasan fiatal modell is, de ezek szinte mindig jobbkormányos autók. Elvileg nincs akadálya, hogy valaki akár Magyarországon is ilyen kocsival közlekedjen, a vizsgáztatással sincs probléma, ha a fényszórók a kontinentális európai szabványnak megfelelőek. Sőt: ezekre az autókra még akár rá is lehet fogni, hogy "eredetibbek" a brit rendszerű berendezéssel. De azért egy luxusautó valahogy mégsem igazi, ha nem passzol a rendszámhoz a kormány helye a kocsiban.
Ha csak hobbiautónak, alkalmi élményautónak, egy gyerekkori álom megvalósításának kell a kocsi, a fenntartási költségek nem feltétlenül luxusautósak. Egy ritkán elővett veterán Rolls vagy Bentley nem nyeli olyan extrém módon a karbantartásra fordítandó pénzt, mint amennyire a benzint (20-22 liter simán lecsúszik százon). Mindennapi közlekedésre is alkalmas állapotra hozni és abban is tartani ezeket az autókat viszont már komolyabb dolog. A nyolc henger és a hozzájuk tartozó üzemanyag-ellátó és gyújtórendszer összehangolása, karbantartása olyan szakértelmet igényel, ami nem terem minden autószerelő műhelyben. A hidropneumatikus felfüggesztés, a fékrendszer is bonyolult, kevés szerelő által ismert dolog. A kis példányszámok miatt pedig természetesen drága és nehezen fellelhető alkatrészekkel számolni a rutinjellegű karbantartások és a nagyobb hibák esetén egyaránt.
Ezek a kocsik ma már sok szempontból közel nem jelentik a luxusnak azt a szintjét, ami akár a legolcsóbb új autóktól is elvárható. A nagy motor, a finom járás és a ringatózó felfüggesztés szórakoztató dolog, de ha valaki tényleg gyorsan akar eljutni egy ilyen kocsival A-ból B-be, egy két tonna feletti tömegű, menetstabilizáló elektronika vagy akár még blokkolásgátló nélküli vasdarab a mai forgalomsűrűség mellett egy kicsit mindig időzített bombának számít. Mennyiért lehet hát beülni egy már korszerűnek nevezhető technikájú (bár az utóbbi évek már szinte triviálissá vált elektronikus asszisztenseit természetesen még mindig nem ismerő) korai XXI. századi luxuskocsiba?
Ebben a korkategóriában már nagyon elszakad egymástól a Bentley és a Rolls-Royce. Előbbi 1998-ban vált a Volkswagen-csoport tagjává, az anyacég pedig elérhetőbb, nagyobb példányszámban gyártó márkává változtatta a Bentley-t. Így aztán még a magyar piacon is találni 15 év körüli vagy még fiatalabb, tízmillió alatt kínált Flying Spur limuzinokat és Continental túrakupékat, hatliteres, jóval 500 lóerő fölötti motorjukban meglepően visszafogott, akár 150 ezer kilométer alatti futásteljesítménnyel.
A Rolls-Royce-ot viszont szintén 1998-ban a BMW vette szárnyai alá és más utat, (pontosabban az addig járt utat) határoztak meg a márka számára. Így a RR még alapmodelljeiben is megmaradt iszonyú drága, körülményesen és sok pénzért karbantartható luxusautónak. Az első újkori modell, a Phantom éppen ezért még ma sem igen kapható meg sokkal százezer euró, 35 millió forint alatt, pedig a 2003-as első gyártási évben készült példányok ma már 17 évesek!
0/0
Dokumentum