A magyar utakon egyelőre nem találkozhatunk hidrogénüzemű autókkal a forgalomban, egyelőre se hidrogénnel működő járművek, se nyilvános hidrogéntöltő állomások nincsenek az országban. Az idei évben viszont nálunk is elkezdhet végre kibontakozni a hidrogénkorszak az autózásban.
A tervek szerint már tavaly meg kellett volna nyílnia az első hidrogénkútnak, de a pandémia átírta a terveket, az állami részvétellel elindult projekt átcsúszott az idei évre. A z autógyártók közül a Toyota lesz itthon az első fecske: a márka 2021-ben mindenképpen szeretné bemutatni új hidrogénautóját, a második generációs Mirai-t Magyarországon is.
Nyugat-Európában viszont már több mint egy évtizeddel ezelőtt megkezdte terjeszkedését ez az új mobilitási technológia. A kontinensen több mint 150 nyilvános hidrogénkút található, ezek közül a legtöbb Németországban. (A hozzánk legközelebb eső hidrogéntöltő állomásokat Grazban és Bécs mellett találjuk.) Az autóiparban a Honda, a Toyota és a Hyundai volt a technológia három nagy úttörője, de ma már a Mercedes is gyárt hidrogénautót és a BMW is hamarosan beszáll a versenybe. Korábban a General Motorsnak is nagy tervei voltak ezzel a technológiával, ők is futtattak néhány száz prototípus szintű hidrogénüzemű Opelt Európában, de átmenetileg leállították a projektet és az akkumulátoros elektromos autók fejlesztésére fókuszálnak.
Az autógyártók nagyon óvatosan kezdték el kiengedni az utakra a nagy nyomáson, tartályokban tárolt hidrogént a levegő oxigénjével az úgynevezett üzemanyagcellában reagáltató, a keletkező elektromos energiát az autó hajtására felhasználó technikával felszerelt kocsikat.
Kezdetben csak bérleti konstrukcióban lehetett ilyen autóhoz jutni azoknak a cégeknek, szervezeteknek, melyek elsősorban PR-értéket láttak ebben az új, tiszta mobilitási megoldásban. Később aztán a Hyundai vette a bátorságot és a hidrogénüzemre átalakított iX35 szabadidőautóknak már a tulajdonjogát is átadta az ügyfeleknek. A Toyota sem akart lemaradni, ők is elkezdték értékesíteni az első szériás Mirai szedánt. A Hyundai ezek után a következő generációs hidrogénautót, a Nexo szabadidőautót már eleve a klasszikus értékesítési konstrukcióban kezdte kínálni a német piacon
Bármilyen egzotikus és ritka technika ez, a hidrogénautó is csak egy autó, így egy idő után a tulajdonos lecseréli valami újra, a régi kocsit pedig árulni kezdi a használtpiacon. Németországban jelenleg néhány tucatnyi eladó üzemanyagcellás autó hirdetését találja meg, aki rákeres erre a kategóriára - és kimazsolázza a valóban hidrogénnel (Wasserstoff) működő kocsik hirdetéseit a hibásan hirdetett, valójában CNG-vel, azaz sűrített földgázzal üzemelő autók közül.
A legolcsóbban 26-27 ezer euróért, mintegy kilenc és fél-tízmillió forintért lehet ma Európában használt hidrogénautót venni. Ez az ár a négy-öt-hat évesen, jellemzően jóval százezer kilométer alatti futásteljesítményű Hyundai iX35 FuelCell-ekért és első generációs Toyota Mirai-kért nem is rossz, ha azt nézzük, hogy az új Hyundai Nexo egy 70 ezer eurós, az új Mirai pedig egy 64 ezer eurós autó. Ahhoz képest persze már nagyon is sok pénz értük, hogy az egyelőre igen ritka európai töltőhálózatban ezek az egy töltéssel 300-400 kilométer körüli hatótávolságú kocsik csak bizonyos régiókban használhatók. És a használatuk ott sem olcsó. A hidrogén kilója (a sűrített H2 gázt kilogrammra mérik) jelenleg 9-9,5 euróba kerül, a hidrogénautók pedig 1,0-1,1 kg üzemanyaggal képesek megtenni száz kilométert, ami 8-9 literes benzin- vagy gázolajfogyasztásnak felel meg pénzügyileg. Használt hidrogénautót tehát lehet ugyan venni, de egyelőre nem nagyon érdemes, még ott sem, ahol egyáltalán lehet hozzá passzoló töltőállomást is találni.
0/0
Dokumentum