A pótkerék holtsúly és sok helyet is foglal a csomagtartóban, dobjuk ki, mondják az autógyártók. Ó, ti átkozott spúr autógyártók, mondják az autósok, ha defektet kapnak.
A mai autók nagy részében már csak keskeny, csökkentett sebességű haladáshoz használható úgynevezett "mankókereket" találunk teljes értékű pótkerék helyett. És sok kocsiba még ez se kerül be, csak egy szivargyújtóról működő minikompresszort és egy flakon tömítőanyagot nézegethetünk tanácstalanul, ha netán defektet kapunk. De még ha van teljes értékű pótkerekünk, akkor sem biztos, hogy olyan egyszerű lesz megoldani a helyzetet.
Akármi lapuljon is a csomagtartóban defekt esetére, az első feladat, hogy biztonságosan megálljunk, ha jelez a fedélzeti guminyomás-ellenőrző műszer (ami elvileg minden 2014 utáni európai autóban ott kell, hogy legyen), érezzük, hogy kezd félrehúzni a kocsi, vagy legrosszabb esetben egy durranással az összes levegő kifut a gumiból. Lassú defekt esetén, ha még nem a felnin futunk, érdemes lelassítva, a vészvillogót bekapcsolva, lehúzódva megpróbálni elgurulni egy parkolóig, benzinkútig vagy legalább egy mellékút torkolatáig. Ha gyorsan eltűnik a nyomás vagy durrdefektet kapunk, nincs mit tenni, azonnal meg kell állni, minél jobban lehúzódva az út szélére, vészvillogóval, felkapcsolt helyzetjelzőkkel. A láthatósági mellényt ilyenkor azonnal fel kell venni; még ha nem is írják elő a helyi szabályok, akkor is érdemes felhúzni, akár lakott területen belül is, tényleg életet menthet, ahogy szerelés közben jövünk-megyünk, guggolunk a kocsi körül. Fontos, hogy ha az út szélén rekedtünk, az elakadásjelző háromszöget tegyük ki, jócskán féktávon túl. Ez autópályán kb. 130-150 méter, de megéri elsétálni idáig, mert sajnos sok sofőr vezet elképesztően figyelmetlenül, a telefonjába merülve és jobb, ha a háromszögünk csattanása ébreszti fel őket a kocsijukon, mintha a mi kocsinké.
Az utasok semmiképpen ne szálljanak ki a forgalom felőli oldalon. Lakott területen belül vagy kis sebességű, nem túl forgalmas út belátható szakaszán akár a kocsiban is maradhatnak, de ha nem sikerült elmenni egy parkolóig, ilyenkor is legyenek bekötve. Autópályán a legbiztonságosabb, ha az utasok a szalagkorláton túl várják ki a szerelés végét, de ha az időjárás miatt nem hajlandók kiszállni, mindenképpen maradjanak becsatolva. Ha veszélyes helyen vagy autópálya leálló sávjában kellett megállni, jó ötlet a 112-t is felhívni; sok országban a segélyhívó értesíti az útkezelőt, ők pedig körbebójázzák a kocsit, ami megint csak növeli a túlélési esélyünket.
Ha van mankókerék vagy pótkerék a kocsiban, a javítás után mehetünk is tovább - persze mankókerék esetén óvatosan, lehetőleg betartva a keréken nagy piros matricával jelzett sebességhatárt és tudatában annak, hogy se a kanyarstabilitásunk, se a lassulásunk nem lesz olyan a keskeny gumival, mint az eredetivel. Ha viszont csak defektjavító van a kocsiban, nem biztos, hogy érdemes egyáltalán elővenni. Ha szög vagy csavar okozta lassú defektünk van, valószínűleg nem lesz gond, de a kátyú okozta hosszú gumirepedésekkel, durrdefekttel a tömítőfolyadék és a kompresszor nem tud mit kezdeni. Ha bele is nyomjuk a palack tartalmát a szelepen keresztül a gumiba, az simán ki fog folyni a lyukon. Ilyenkor az újabb autók esetében az assistance hívása a legjobb megoldás. Idősebb, az assistance alól kikerült kocsival meg lehet próbálni cserekereket szerezni valahogyan, valakitől, de ha az autópályán áll a kocsi, a hosszas várakozásnál, szervezésnél sokkal-sokkal biztonságosabb megoldás az autómentő azonnali hívása.
Aki igazán gondosan fel szeretne készülni a defekt lehetőségére indulás előtt, mindenképpen tegyen be legalább egy kölcsönkért mankókereket és persze a szükséges emelőt, kerékkulcsot a kocsiba. Az se árt, ha indulás előtt leellenőrizzük, hogy meg tudjuk-e lazítani a kerékcsavarokat vagy kerékanyákat, mert a rövid, gyenge kerékkulcs út melletti rugdosása a bosszúság mellett még a nyaralást akár végleg elrontó sérülést is eredményezhet.
0/0
Dokumentum