A nagy meleg nem csak az ember, a technika számára is extra megpróbáltatásokat jelent. Amikor tartósan velünk marad a hőség, érdemes egy kicsit körültekintőbben használni a klimatizáló berendezést a kocsiban, mint általában.
A jobban felszerelt autókban nagyon vonzó lehetőség, hogy az AUTO gomb megnyomása és a kívánt hőfok beállítása után soha többet ne is törődjünk a klímarendszerrel, pedig egy-két aprósággal még megéri időnként foglalkozni egy kicsit. Ha megérkezés előtt pár perccel kikapcsoljuk a klímát (sajnos ezt egyre több, érintőképernyő köré épített modern autóban már csak a menüben lehet megtenni), a rendszert újra átjáró meleg levegő kiszárítja a szellőzőcsatornákat és elkerülhető a pangó vízlecsapódás majd az ezt követő poshadás, aminek következménye a későbbi utakon érkező kellemetlen szag és egészségtelen pára.
Ha nagyon felforrósodott az utastér, először is húzzuk le az ablakokat, szellőztessük át a kocsit, még indulás előtt. Ha már beültünk és elkezd jönni a hűvös a szellőzőkből, érdemes legalább az első percekre elzárni a külső levegő beáramlását, így gyorsabban hűl le a kocsi. Sok régebbi, manuális klímás autón részlegesen is le lehet zárni a külső levegő bejutását, ezzel játszva egy kicsit könnyen ki lehet alakítani a friss levegőt is hozó, mégis hatásos hűtést.
Általános ökölszabály, hogy a klímát ne állítsuk öt foknál hidegebbre a kinti levegőnél. Ezt persze senki se veszi komolyan, hiszen hosszú úton, autópályán haladva, akár órákon át ki se szállva nem 35 fokban szeretnénk üldögélni, ha kint a 40 fokot közelíti a hőmérséklet. Ha viszont ki-be ugrálunk az autóból, napközben valóban nem érdemes túl hidegre állítani a légkondicionálást, a gyakori nagy hőmérséklet-különbség megterhelő a szervezet számára.
Arra is ügyeljünk, hogy a szellőzőkből érkező hideg levegőt ilyenkor ne közvetlenül a testünkre irányítsuk. A legtöbb autóban a műszerfali rostélyokat felfelé, a belsőket össze, a külsőket kifelé fordítva érhető el a leginkább huzatmentes, mégis komfortos hűtés, megfázás és ízületi fájdalmak kialakulása nélkül.
Automata klímás autókban AUTO üzemmódban a kocsi jellemzően a középső szellőzőrostélyokból, erős hideg légárammal igyekszik lehűteni az utasteret, mert ezek a nyílások vannak legközelebb az utasokhoz, az innen érkező hűvös csökkenti leggyorsabban a hőérzetet. Ez a megoldás viszont, főleg az egyszerűbb, olcsóbb autóknál kellemetlenül erős huzatot jelent, amit könnyen kezelhetünk, ha kézzel belenyúlunk a rendszer működésébe és átkapcsoljuk a beáramló levegő irányát. Sajnos sok autóban nem lehet egyszerre megnyitni a szélvédő alatti, a műszerfali és a lábtéri beömlőnyílásokat, pedig így lehet a legkevésbé huzatos hűtést-szellőztetést beállítani.
Sokan hajlamosak egyszerűen elzárni a műszerfali szellőzőket, ha túl erősen áramlik be a hideg. Majd még lejjebb veszik a beállított hőmérsékletet, hiszen melegük van. Ez nem túl szerencsés taktika, mert ha teljesen lezárjuk a bejövő hideg levegő útját, szegény autó nem fogja tudni mivel lehűteni az utasteret. Jobb, ha nyitva tartjuk a szellőzőket, csak másfelé irányítjuk őket és/vagy kicsit megemeljük a beállított hőfokot illetve valamelyest a piros felé toljuk/fordítjuk a manuális klímás autó szabályzóját. Ezzel meleg levegőt is keverünk a hideghez, javul a komfortérzetünk de azért hűl a kocsi utastere is.
A nagyobb vagy jobban felszerelt autókban a hátsó szellőzőkre is érdemes odafigyelni, ne maradjanak véletlenül bezárva, hadd jöjjön ezeken is a hűvös levegő, Ha pedig gyerekek ülnek hátul, időnként nézzünk rá, mit műveltek a hátsó klímarostélyokkal, szabályzópanellel, nehogy megfázzanak a túl hideg, túl direkt légáramban - vagy esetleg nehogy intenzív fűtésre állítsák a hátsó klímavezérlést, míg mi elöl bőszen küzdünk a kánikula ellen!
0/0
Dokumentum