Aki a gazdaságilag egységes Európa lehetőségeit kihasználva külföldön vállal munkát, de nem vágja el kötődését az anyaországgal és nem megy ezer-ezerötszáz kilométernél messzebbre, jó eséllyel előbb-utóbb ott találja majd magát a zsúfolt autópályán azon bosszankodva, hogy miért nem gondolta meg alaposabban, milyen kocsi passzol az új életstílushoz.
A nagyobb ünnepek idején, de akár csak a hétvégék elején-végén is a Nyugat kapujának számító M1-es autópálya sávjaiban a végeérhetetlen kamionsorok közötti üres terek szinte menetrend szerint telnek fel a haza- majd visszatérő külföldön dolgozók autóival. Akinek nyitva a szeme az ilyesmire, észreveheti, milyen sok ezek között a kocsik között a túlterhelt, zsúfolásig teleült, sokszor a fogyasztást növelő, a stabilitást rontó tetőboxszal megterhelt példány. Bizony: a hétköznapi rutinutakon, a rövid távú jövés-menésben használt praktikus kis- vagy akár kompakt kocsi, de még egy tágasnak gondolt kompakt egyterű is egy csapásra kellemetlen, akár veszélyes autóvá változhat, amikor hosszú úton, az egész családot és sok holmit szállító küldetést kell teljesítenie.
Ha a kinti életben is szükség van autóra, az optimális megoldás klasszikus nyugat-európai minta szerint a kétautós háztartás: egy nagy túraautó a hosszú utakra és egy takarékos, egyszerű, könnyen leparkolható, ma már akár elektromos kiskocsi a rövidekre. Ha van lehetőség több autót tartani, a nagy kocsit pedig évente csak néhány alkalommal kell elővenni, anyagi szempontból a legkifizetődőbb egy idősebb, de jó állapotú, gondosan szervizelt, mindig megbízható nagy, de takarékos utazóautót fenntartani második kocsinak, de érdemes alaposan felmérni szokásainkat, igényeinket, hogy biztosan a nekünk megfelelő kocsit sikerüljön megtalálni.
Egy nagy rakterű, de alacsony építésű klasszikus közép- vagy felső-középkategóriás kombi a hosszú utakon is takarékos tud lenni, mozgásuk nyugodt, stabil nagy sebességnél is. A nagy családi egyterűek a tér luxusával ellentételezik a nagyobb homlokfelület miatt várható többletfogyasztást és a magas építés miatt jellemző imbolygást, instabilitást. A SUV-ok divatosak ugyan, de relatíve rossz a térkihasználásuk, nem eléggé áramvonalasak, laposak a hatékony haladáshoz és autópályamenetben a terepképességekre sincs szükség, a magas építés megint csak hátrány. A kisáruszállító-alapokra épített családi kocsik tágasak, de légellenállásuk magas és jellemzően zajkomfortjuk is elmarad az eleve személyautónak szánt modellekétől.
A hosszú utakon a dízelmotor kevesebbet fogyaszt, de a zaj- és rezgésszint ezekben magasabb. A nagy dízel autók szervizelése jellemzően drágább, az utazás fárasztóbb velük, mint a turbós korszak előtti, egyszerű technikájú nagyobb szívó benzinmotoros kocsiké. A ma elterjedt kis lökettérfogatú, turbós benzines technika autópályán nincs előnyben a nagyobb lökettérfogatú szívómotorossal szemben, szervizelése viszont hosszú távon költségesebb, az elhasználódás gyorsabb. Sztrádaüzemben az automata sebességváltó sem fontos extra, hasznosabb, takarékosabb egy hosszú végáttételű utolsó fokozattal megkonstruált kézi váltó.
A dízelmotoros Opel Insignia EcoFlex változatát kivételesen hosszú váltóval gyártották, a kombi ebből a kocsiból igazi fogyasztásbajnok titkos tipp hosszú sztrádázásokhoz. A német prémium és svéd félprémiumkombik csodálatos utazóautók, de üzemben tartásuk drága lehet. A német vagy japán kombik, MPV-k idősen, magas futásteljesítménnyel a jellemző dízelmotorral időzített bombák lehetnek, de nem muszáj mindenképp dízelt választani. A szívó benzinmotoros túrakocsik között a középkategóriás vagy nagyobb kombik, egyterűek között kis szerencsével lehet találni meglepően megkímélt példányokat, amelyekkel még százezer kilométereken át, elfogadható fogyasztás mellett lehet teljesíteni stresszmentes, nyugodt környezetben a hosszú oda-vissza utakat. Ha pedig hajlandóak vagyunk komolyabb többletfogyasztást is elnézni a magasabb komfortszintért cserébe, a kis számban, de az európai használtpiacon is elérhető amerikai vagy japán nagy túraegyterűekkel igazán hangulatos utazásokká változnak a hosszú rutinutak.
Kényelmi extrák terén egy gazdagon extrázott, jó minőségű hangrendszerrel felszerelt idősebb, akár tízéves kocsi nem marad el érdemben az újabb modellektől, legfeljebb csak mobilkompatibilitás terén. A hosszú távú autópályázásban hasznos vezetéstámogatási arzenálból akár tizenéves nagy kocsikban sem ritka a követőradaros tempomat, de az aktívan kormányzó sávtartó automatika már az utóbbi évek jellemző extrája.
Az idősebb, de megkímélt állapotú nagy autók műszakilag alig vannak hátrányban a modern belsőégésű motoros kocsikkal szemben. Az egyenletes, közepes terhelést jelentő autópályaüzemben nem vesszük hasznát a stop-start rendszernek, a hibridtechnikának. És ha már hibrid: az Európában elérhető hibrid autók nagy többségének technikája elsősorban városi használatra ideális, a nagy sebességű autópályás haladás az elsősorban amerikai piacra tervezett nagyobb motoros japán hibridek technikája számára sem ideális üzem, ráadásul ezek a kocsik jellemzően SUV-ok vagy szűk rakterű szedánok. Látványos kivétel a konnektoros hibrid hajtású, hatalmas, áramvonalas, erős, városi-elővárosi üzemben emissziómentesen használható, 2017 óta gyártott Chrysler Pacifica, amelyet annak ellenére mintha kimondottan transz-európai utazásra fejlesztettek volna, hogy a kocsi hivatalosan soha nem volt kapható az Óhazában.
0/0
Dokumentum