Az NDK egykori kis népautója mára befektetési eszköz és kultusztárgy lett. Milyen választékból szemezgethet, milyen árakra számíthat, akire most tör rá a vágy, hogy legyen egy Trabantja?
A Trabant 601 a szocializmus időszakának jellegzetes képződménye. Egyrészt technikai vívmány, amely tömegeknek adta meg az elérhető autózás lehetőségét. Másrészt már gyártási időszaka kezdetén is egyszerűnek és elavultnak számított technikájú műszaki cikk, amelyet tervezett életciklusánál sokszorosan hosszabb időn át gyártottak érdemi fejlesztések, korszerűsítések nélkül. A típust 1963-ban mutatták be és még 1990-ben is készültek kétütemű Trabik. A zwickaui gyárban az újraegyesítést követően még egy évig készültek Trabantok, négyütemű Volkswagen-motorral, de a nyugati és japán autók áradatának a vén alap technika már nem tudott sokáig ellenállni.
Eltelt pár évtized, a Trabant pedig egykori szükségautóból kultikus tárggyá nőtte ki magát. Elsősorban a volt keletnémet régiókban támadt fel a nosztalgia iránta, de az egész KGST-ben keresett veteránautóvá változott. Legalább öt-tíz éve folyamatosan emelkedik a Trabantok ára; aki befektetésként bespájzolt egy-két vagy akár pár tucat példányt akkor, amikor semmi értékük nem volt, ma komoly hasznot realizálhat, ha eladja az autókat. Egy évtizede még százezer forinttal a zsebben el lehetett indulni Trabantot venni, sőt: ennyi pénzből akár két, egész jó állapotú kocsira is futotta. Ma pedig a százezer forint a romos, gyakran papír nélküli példányok ára itthon. Egy műszakis példány ára inkább negyedmillió, a jó állapotú, felújításra, megbecsült veterán állapotba hozásra alkalmas autók pedig a félmilliós tartománytól is inkább felfelé találhatók. Azok a Trabik pedig, amelyeket már restauráltak (ami egy profin kipofozott Trabantnál szó szerint azt jelenti, hogy szebb és jobb, mint az eredeti) bőven millió felett, akár a másfél-kétmilliós sávban kelletik magukat.
Aki úgy gondolja, hogy jobb későn mint soha alapon ma vágna bele egy trabantos felújítási kalandba, akkor a legszerencsésebb, ha a négyütemű Trabik vagy a kombikarosszériás autók tetszenek neki a legjobban. Ezeknek a kocsiknak az ára a legalacsonyabb és a választék is ezekből a legbővebb manapság. Igazi paradoxon ez, hiszen a jól pakolható, tágas kombi praktikusabb, az 1,1 literes, 41 lóerős négyhengeres motorral szerelt négyütemű pedig sokkal erősebb a kétüteműnél és a mai forgalom tempóját is lehet tartani vele.
De valahogy mégis a hamisítatlan, kéken füstölő limuzin az igazi Trabant. Aki ilyenre vágyik, akár 6-800 ezer forinttal is rákészülhet a beszerzésre, ha jó állapotú, nem elkorrodált alvázú, tiszta, rendezett papírokkal rendelkező, műszaki vizsgás, azonnal használható kocsit szeretne hazavinni. És sajnos rosszabbat nem nagyon érdemes, mert ha komoly karosszériamunkákra, alkatrész-pótlásokra, kárpitozásra is szükség lesz, nagyon elszállhat a Trabant-projekt költségvetése. Akármennyire is megdrágultak ezek a kiskocsik, mégsem Porsche 911-esekről beszélünk és sok restaurációs munkafázis bizony ugyanannyi munkába és pénzbe kerül egy Trabantnál is, mint egy Porschénél.
A legszebb, legidősebb 601-es Trabantok sajnos a legrosszabbak is. Az ívelt vonalú, egy elemből álló lökhárítójú, kétküllős kormányos korai modellek egykörös fékrendszere és gyenge, hatvoltos elektromos rendszere alkalmi veteránozásra elég, de a mai forgalomban sokkal használhatóbbak a '80-as évektől készült 12 voltos, hatásosabb fékű autók. Mint minden veteránautónál, az eredetihez minél közelebbi állapot és a visszakövethető életút a Trabiknál is nagyban növeli a kocsi értékét. Amatőr javításoktól mentes, akár első gazdás Trabantot nehéz találni, de még ma sem lehetetlen. A hárommillió példányban készült egyszerű, olcsó kis népautó sok tulajdonos számára hatalmas kincset, egy fontos megvalósult életcélt jelentett és bizony még harminc évvel a gyártás leállása után is akadnak gondosan őrzött, keveset futott, nagyon megkímélt példányok vidéki garázsok mélyén - de olcsón már nem lehet elvinni ezeket.
0/0
Dokumentum