Az autóipar történetében felfedezhető egy már-már piaci törvénnyé vált minta, mely szerint néhány nagy sorozatban, elérhető áron gyártott kis európai tömegmodell néhány évtized elteltével keresett, drága, újrafelfedezett divatcikké válik. Vajon a közelmúlt kisautói közül melyek azok, amelyekből akár befektetési céllal is érdemes lehet bevásárolni?
A keresztbe fordított orrmotorjával és kényelmetlen, de kis helyigényű különleges rugózásával icipici helyen is tágas utasteret kínáló Mini piaci sikerében valószínűleg sokkal inkább szerepet játszott a mókás, szeretetre méltó dizájn, mint a praktikum. A Volkswagen Bogár, a Fiat 500 vagy a Citroën Kacsa mai népszerűsége is elsősorban inkább pszichológiai, semmint műszaki természetű. Egyszerűen jó rájuk nézni és nagyon lehet szeretni őket, sokan szeretnének hazavinni egyet belőlük, mert cukik, akár egy kiskutya vagy egy kiscica.
Nem lehetne azonban ma is viszonylag könnyedén, bár már korántsem egykori alacsony árukon megszerezni veteránautóként ezeket az autókat, ha nem szerepelne még néhány fontos tényező a történetükben. Az egyik a hosszú gyártási időszak és a nagy darabszám. Az ős-Minit egészen 1959-től egészen 2000-ig gyártották, konstrukciós változásokkal és generációváltásokkal ugyan, de lényegében azonos karakterrel, csaknem 5,4 milliós összesített darabszámban. VW Bogárból 65 év alatt több mint 21 millió készült, 500-as Fiatból 18 év alatt csaknem 3,9 millió, Citroën 2CV-ből 42 év alatt 3,8 millió darab. Ekkora mennyiségű kocsiból könnyebben fennmarad sok ezer, sok tízezer restaurálható példány azokra az időkre, amikor autóként, közlekedési eszközként már végképp korszerűtlenné és kényelmetlenné avulnak. A nagy darabszám miatt az alkatrész-utánpótlás is stabil, a gyári pótalkatrészek beszerzése akár évtizedekkel a gyártás befejezését követően is biztosított. Fontos az egyszerű, könnyen javítható technika is; előny, ha az egykori lótós-futós kiskocsiból dédelgetett veteránná vált jármű üzemben tartásához nem kell folyton drága szakszervizhez fordulni.
A fenti nagy elődök nyomában már több új modell elindult a tömeges veteránosodás és az ezzel járó drágulás útján. A Fiat Panda első szériájának megkímélt példányai, különösen az összkerékhajtású modellek már messze valós használati értékén felüli ajánlati árakon szerepelnek a keresőkben. A Renault 5 hasonló folyamatát maga a márka is támogatja. A gyár az R5-öket elektromossá alakító programot támogat és teljes felújításokat is szponzorálnak, már ezek a kocsik is műkincs-áron kelnek el, nem használtautóként. A kétütemű Trabantok elsősorban a német nosztalgia miatt váltak keresett klasszikus modellé. A Polski Fiat 126-osok kisebb és kevésbé erőteljes kereslet mellett, de hasonló pályára kezdenek állni.
Van néhány tippünk arra is, hogy mely modellek számíthatnak hasonló sorsra a későbbi típusok közül, melyek ma még szükségautóként, frissjogsis gyakorlóautóként a használtautó-kínálat alján találhatók, pár százezres kínálati áraktól. A vidám, markáns személyiséggel rendelkező első szériás, Európában 1992-től 2007-ig gyártott Renault Twingóból, különösen a vászon- vagy üvegtetős példányokból érdemes lehet eltenni a most még olcsón megvehető, jó állagú példányokat. A Ford Ka különleges változatai, a StreetKa roadster és a SportKa mini-hot-hatch is olcsó, fel nem ismert gyöngyszemek, de talán még az alapmodellt is felfedezhetik egyszer az 1:1-es játékautóra vágyók. A távol-keleti kis modellek közül a sportkocsikat leszámítva kevés képes hosszú időre meghódítani az európai szíveket, de a sok példányban eladott és strapabíró Suzuki Jimnyk könnyen átválthatnak sárdagasztó hobbiautóból veterán hobbiautó státuszra a jövőben. És persze az örök kedvenc reinkarnációjának, a klasszikus Mini szerethetőségével zseniálisan felruházott, 2000-től gyártott új, BMW-féle Mininek is minden esélye megvan arra, hogy ugyanolyan kedvelt kis veteránná váljon, mint elődjének sikerült.
0/0
Dokumentum