Mit lehet csinálni a ragadósra öregedett műszerfallal?

műszerfal tisztítás

A '90-es évek végefelé indult el az autóipari trend, mely során az utastéri műanyagok leginkább fogdosott, tapogatott részeit a gyártók puha bevonattal kezdték ellátni a jobb minőségérzet érdekében. Ma viszont nagyon sok használt autónál pont ez a réteg okoz komoly minőségérzet-beli problémákat.

A drága autók gyártói a kemény felületekre felvitt vékony szivacs- és műbőr vagy bőrréteggel teszik puhává, kellemes tapintásúvá, elegánssá a műanyagokat, de ez az extra már nemigen fér bele a tömegmodellek gyártástechnológiájába. Az autós újságírás egyik klasszikus fanyalgó megjegyzése a nem-prémium autók műszerfalaival, ajtókárpitjaival kapcsolatban, hogy sok rajtuk a "kopogós műanyag". A kemény, rideg (viszont olcsón gyártható és tartós) plasztikok okozta diszkomfortot a tömeggyártók egészen az elmúlt évezred végéig leggyakrabban úgy kezelték, hogy finom ráncokat nyomtak ezeknek a műanyagoknak a jobban szem előtt lévő részébe. Tipikusan ilyenek a huszonéves Peugeot, Citroën modellek beltéri plasztikelemei: szemre szinte bőrszerűek, nem fényesek, de tapintásra továbbra is kemények, kopogósak.

Az autógyártás vegyi háttéripara bő két évtizeddel ezelőtt látszólag megtalálta a megoldást a problémára. A kemény műanyagok egy részén fóliabevonatként vagy szórással egy olyan gumis-bőrös érzetet adó réteget alakítottak ki, amely kellően puha és kellemes tapintású a vágyott prémiumérzet kialakításához, ugyanakkor elég olcsó és egyszerűen felhordható ahhoz, hogy a tömeggyártásban se okozzon gondot. Ott nem is okozott, később viszont annál több gondot okoz később a mindennapokban az ilyen elemekkel berendezett öregedő autók tulajdonosainak.

Ez a bevonatréteg különböző környezeti behatások miatt hajlamos ugyanis idővel gusztustalan, nyúlós-ragadós anyaggá változni. A folyamatot gyorsíthatja az extrém mértékű UV-sugárzás (gyakran napon parkoltatott autók), de a tapasztalatok szerint a körömmel felkarcolt felületek is gyorsabban indulnak romlásnak, sőt: egyes kézkrémek mintegy katalizátorként működve ronthatják a helyzetet. A műanyagelemek bevonatrétegének kellemetlen átalakulása nem egyforma intenzitással jelentkezik az egyes márkák egyes modelljeinél és persze az sem mindegy, hogy mekkora és mennyire szem előtt lévő felületeket érint az elváltozás. Különösen érintettek ezzel a problémával a prémiumkategóriába törekvő Lanciák, Alfa Romeók korabeli példányai, kevésbé zavaró a csak itt-ott használt soft touch réteg ragadóssá válása a minőségjavító trükkel spórolósabban élő Citroëneken, Renault-kon, Volkswageneken. A távol-keleti modellekre kevésbé jellemző ez a probléma, de azért akadnak olyan modellek, ahol akár a komplett műszerfalborítás képes elnyálkásodni az évek, évtizedek során (Toyota Camry). A bézs kárpitelemek kilágyulása sem kellemes, de a fekete színű ragacs még erősen koszolja is a vele érintkező ruházatot, táskákat.

Az érintett alkatrészekről a nyúlós anyag eltávolítása nem egyszerű dolog. Az autókozmetikák sem mindig vállalják el a munkát, mert az alkatrészek kiszerelésével együtt már sokszor aránytalanul időigényes a feladat pár darab csekély értékű műanyagelem letisztításához képest. Triviális megoldásnak tűnik az elemek cseréje, de az új alkatrészek ára jellemzően nagyon magas, a bontott elemek pedig valószínűleg pont olyan állapotúak, mint a mi autónk plasztikjai.

Amivel házi körülmények között elsőként érdemes megpróbálkozni, az a denaturált szeszes ronggyal való dörzsölés. Vékonyabb rétegek, kisebb felületek esetén ez a módszer is elegendő lehet. A vastagabb bevonatokat sajnos jóval nehezebb ledörgölni és érdemes alaposan előkészíteni a munkát, hogy ne kenjünk össze mindent a leoldott műanyagbevonattal. Érdemes az interneten rákeresni, hogy a mi autónknál melyik megoldás vált be már valahol, valakinek a világon: sok pozitív beszámolót találni a kátrányoldó spray használatával kapcsolatban.

Az érintett elemeket legjobb óvatosan, a környező műanyagok és a rögzítőelemek törését, megrepesztését elkerülve kiszerelni, utána pedig a koszos munkának megfelelő körülményeket biztosítva, védőkesztyűben nekiállni a dörgölésnek. Ha szerencsénk van, a végeredmény egy letisztított, többé már nem puha, nem annyira elegáns műanyagelem, ami viszont, ha kopogós is, legalább már nem ragad.

A böngészője elavult!

Frissítse vagy cserélje le a böngészőjét. A böngészőm frissítése

×

0/0
Dokumentum