A használt autók életkorának növelésével előbb-utóbb eljuthatunk a kereséssel arra a szintre, amikor már nem a valóban napi használatra alkalmas kocsik, hanem a ma már inkább csak egzotikum-számba vehető érdekességek, veteránok világába csöppenünk.
A XXI. század második ötödébe lépve, a mobilitással kapcsolatos mai igények mellett nem hogy egy Trabanttal, de egy kocka-Ladával vagy egy nem is olyan rég még nyugati autóként ünnepelt, de szerényen felszerelt kompakt autóval vagy kiskocsival is folyamatos küzdelem a mai közlekedés gondtalan suhanás helyett. Vajon hol húzódik az a láthatatlan, bizonytalan határ, amin túl már nem közlekedési eszközök, hanem muzeális tárgyak keresik új gazdájukat az autópiacon?
Kezdjük a biztonsággal. A legkorszerűbb aktív biztonsági eszközök, vezetéstámogató rendszerek még messze nincsenek azon a szinten, hogy valóban önvezető autókról beszélhessünk; ezek hiánya nem igazán befolyásolja a napi közlekedés biztonságát. Van viszont néhány olyan elektronikus rendszer, ami nélkül csak nagyon felkészült, autóját jól ismerő, rendkívül óvatos és tudatosan autózó sofőrnek szabadna kimenni a forgalomba. Az erős fékezés közbeni irányíthatóságot biztosító blokkolásgátló berendezés (ABS) megléte túlzás nélkül a minimális szintje kellene, hogy legyen a forgalomban való részvételnek a vezetők 99%-a számára, de a kisebb megcsúszásokat megoldó menetstabilizáló elektronika is rendkívül fontos és hasznos, a legtöbb sofőr számára valójában nélkülözhetetlen dolog (kellene, hogy legyen). A blokkolásgátló berendezés a '80-as évektől került be egyes modellekbe és a '90-es évekre vált tipikussá az autóiparban, a menetstabilizáló pedig, bár csak 2014-től kötelező tartozéka minden európai piacos kocsinak, már előtte fél évtizeddel is benne volt szinte minden kompakt vagy nagyobb kocsiban. A frontlégzsákok a '90-es évek végére már szinte minden autóba bekerültek - más kérdés, hogy egy huszonéves használt autóban még ma is működnének-e, vagy egyáltalán bent vannak-e a helyükön.
Aki hajlandó besorolni a forgalomba egy menetstabilizáló, netalán akár ABS nélküli autóval, ma már az sem szívesen mellőzi a kormányzást segítő szervó örömeit. Ez az extra a '90-es években vált Európában is általánosan elterjedté, de a kompakt modelleknél és a kisautóknál meglepően későn lett az alapfelszereltség része. 3-as Golfot, F-Astrát alapmotoros változataikban lehet találni szervokormány nélküli kivitelben is. A 2000-es évektől viszont már nagyon ritka, hogy egy kompakt vagy nagyobb kocsiban ne legyen kormányrásegítés.
Ami a motorokat, a motorok teljesítményét illeti, nagyjából szintén a 2000-es évekre vált jellemzővé a kisautóknál a 60, a kompakt autóknál inkább 80-90 lóerő feletti csúcsteljesítmény, vagy ami még fontosabb paraméter: a 17-18 kg/LE alatti tömeg-teljesítmény arány. A végletesen lomha szívódízelek kihaltak, a nyolcszelepes benzinmotorok jórészt nyugdíjba mentek. Ekkorra már a klasszikus "fel tud-e menni az érdi emelkedőn lassulás nélkül?" kérdésre is szinte minden autó esetében igennel lehetett felelni és a városi forgalomban sem nagyon akadtak már veszélyesen lomha autók.
Ami a ma már teljesen alapvető komfort-berendezéseket illeti, szintén a 2000-es évektől mondhatjuk el, hogy a személyautókban általánossá vált a központi zár és legalább az első elektromos ablakok megléte. A légkondicionálás a 2000-es évek közepére már alapvető dolognak számított a kompakt kategóriától fölfelé de a kisautóknál ez az extra is némi késéssel, talán csak a 2010-es évekre vált szinte teljeskörűen elterjedté - sőt: a legolcsóbb kisautóknál még ma is előfordul, hogy lehet klíma nélküli új alapmodellt kapni! Ha a használt autó keresésénél egy 2000 utáni kompakt vagy egy 2005-2008 utáni kis kocsi gyanúsan jó áron szerepel a hasonló korú, állapotú autók ajánlatai között, érdemes rákérdezni még a személyes megtekintés megszervezése előtt, hogy biztosan van-e klíma a kocsiban! A légkondi nem csak kényelmi kérdés: a klímaberendezés a gyors páramentesítés eszköze is lehet, a nagy forróságban pedig a vezető figyelmét, reakcióidejét javító tényező, ha kellemes a hőmérséklet az utastérben. Arról nem is szólva, hogy ha esetleg kifejezetten ódzkodik is valaki a légkondi használatától, a klíma nélküli autót nagyon nehéz lesz eladni, amikor majd újraértékesítésre kerül a sor.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az alsó-középkategóriában és feljebb nagyjából a 2000-es évek elejére-közepére érte el a technika közel teljeskörűen azt a szintet, amely már különösebb kompromisszumok nélkül alkalmas ma is a gondtalan autózásra, a kisautók pedig legfeljebb 4-5 év csúszással követték a nagyobb modelleket. Egy 15-17 éves kompakt vagy egy 10-12 éves kisautó már jellemzően nincs lényeges hátrányban használati értéket tekintve a mai modellekhez képest. Ennél régebbi autóknál viszont nagyon meg kell nézni, hogy megfelel-e a kiszemelt öreg járgány felszereltsége az elvárásainknak!
0/0
Dokumentum