Látványos és hangulatos dolog egy új autón a nyitható tetőablak vagy a fix panoráma üvegtető, de mi a helyzet, ha egy idősebb használt kocsin ékeskedik ez az extra? Örüljünk neki vagy inkább féljünk tőle?
A klasszikus, kis méretű, nyitható tetőablak, ami régen rendszerint még lemezből, ma már szinte mindig üvegből készül, különösebb problémákat nem okoz az autóban, amíg jól működik. Két apró kényelmetlenséggel azért még ezeknél is számolni kell. Egyrészt legtöbbször valamelyest még behúzott állapotban, üvegablak esetén elhúzott árnyékolóval is emelik a zajszintet az utastérben (különösen, ha a szélzaj mellé még a szerkezetben is elkezd zörögni, kopogni valami idővel), másrészt az ablak tokozása, burkolatának helyigénye általában némileg csökkenti a hasznos fejteret. Egy idősebb autónál persze már lehetnek komolyabb gondok is egy ilyen tetőablakkal. Az elöregedő, zsugorodó, repedező szigetelések mellett bejutó nedvesség beázást, idővel korróziót okozhat. Ezt vásárláskor mindenképpen javasolt ellenőrizni, ha pedig később jelentkezne a probléma, a nagyobb károk megelőzése érdekében azonnal cserélni, vagy ha ezt megfelelő alkatrész híján nem lehet, javítani kell a tömítést. Fontos tudni azt is, hogy a tetőablakok, napfénytetők tokozásából elvezető csatornákon folyik el az így-úgy bejutó vagy kondenzálódó nedvesség az ajtók irányába. Ha ezek a lefolyók, csövek eldugulnak, a pangó víz megint csak korrózióhoz vezet, ezért néha-néha ezeket a csatornákat is ellenőrizni, tisztítani szükséges. Tetőablakos autóknál különösen sokat számít, hogy garázsban tartott, az időjárásnak kevésbé kitett kocsiról van-e szó, vagy olyanról, aminek ezt az extra nyílászáróját folyamatosan ostromolta a nap, az eső, a fagy az évek során.
A panoráma tetőablakoknál a szigetelés épségének ellenőrzésére, a beázásmentességre szintén oda kell figyelni vásárláskor - főleg a nyitható változatoknál, de a fix üvegtetők illesztéseinek tömítettségét is érdemes körbenézni. Az utastérben a fejteret a látszólagos tágasság ellenére még ezeknél az ablakoknál is szűkítheti az extra merevítés vagy az árnyékolás tokozása; ez elöl rendszerint az ajtókereteknél, hátul pedig az üvegtető végénél, pont a hátul ülők fejterében észlelhető. Szűkebb fejterű kocsikban ez igencsak kényelmetlen, hosszú távon akár egészségtelenül torz testtartást is eredményezhet; különösen a magasabbak próbálják le alaposan vásárlás előtt, hogy érzik magukat egy ilyen világosabb belterű, de rossz tartást rájuk kényszerítő kocsiban.
A nagyméretű, nagy felületű üvegtábláknál egy másik problémával, illetve ennek a problémának hosszú távú következményeivel is tisztában kell lenni: az utastér fokozott hőterhelésével. A kevésbé jól sikerült bevonatolású üvegtetők alatt napos időben jelentkező üvegházhatás miatt a napsütés közvetlenül is erős melegedést okoz, ha pedig az üvegfelület kezelése ki is szűri a kabint melegítő sugarakat, maga az üvegtábla akkor is felhevül és nagy felületű, nagy tömegű radiátorként fűti maga alatt az utasteret. A rosszabb klímakomfort mellett az is gond, hogy a nagyobb meleg, különösen a gyakran szabadban parkoló autóban hosszú távon jobban megviseli a kárpitanyagokat, plasztikokat. Az üzemeltetésben pedig a nyáron intenzívebben használt légkondicionálás extra üzemanyag-igénye jelent valamicskével nagyobb motorterhelést, nagyobb fogyasztást, ezáltal magasabb költségeket.
A nagyméretű, nagy tömegű üvegtetők kevésbé kritikus, de mégiscsak létező hátrányaként említhető az autó súlypontjának magasabbra emelkedése, ami kanyarokban fokozza a dőlést, rontja a stabilitást. A vastag üveg, az árnyékolás mozgatása, az extra merevítések komoly többlettömeget is jelenthetnek a vékony lemezhez és kárpithoz képest - pont a kocsi legmagasabb pontján! Ez persze a mindennapi rutinközlekedésben kisebb jelentőségű probléma, de ha tisztában vagyunk a létezésével, az talán egy kis vigaszt jelent, ha a korábban tárgyalt hátrányok miatt úgy döntünk, hogy lemondunk erről az egyébként nagyon látványos, az utastér hangulatát feldobó extráról.
0/0
Dokumentum