Egy autó tulajdonlásának, használatának, üzemeltetésének a kocsi életútjának első éveiben legnagyobb költsége az értékvesztés. Egy tízmilliós új autó már a szalonból kigördülve 10-15%-ot veszít az értékéből, az első öt évben pedig elveszti értéke 50-60 százalékát, úgy nagyjából kétszer annyi pénzt, mint amennyit ennyi idő alatt üzemanyagra költ a tulajdonosa. A folyamat persze az idő múlásával lassul, de a későbbiekben is komoly különbségek vannak az egyes márkák, típusok, kategóriák értékcsökkenésében.
Meghatározó faktor az értékvesztésben a divat. Mivel ma a szabadidőautók korszakát éljük, ezek a kocsik a hagyományos karosszériaformáknál jobban tartják az árukat, hiszen folyamatosan nagyobb a kereslet irántuk a használtpiacon is. A SUV-ok, terepjárók a Datahouse adatai szerint az első öt év és 75 ezer kilométer után értékük több mint 50%-át érik, míg az értékvesztési skála másik végében szereplő felső-középkategóriás autók ekkorra már alig több mint 40%-át érik újonnani áruknak. Viszonylag jól tartják értéküket a kisautók és a kisbuszok is, viszont gyorsan esik az egyterűek, a nagyméretű személyautók és a luxusautók ára.
A márkáknál is hasonló szórás tapasztalható az értékvesztésben. A francia és olasz autók hagyományosan rosszul tartják az árukat, de ezzel az információval azért csínján kell bánni, ugyanis pont ezeknél a kocsiknál tapasztalható talán a legnagyobb különbség a hazai piacon a listaárak és a valós eladási árak között. Ez indokolja részben a japán és manapság a koreai autók jellemzően jó értéktartását is, hiszen ezeket a kocsikat jellemzően valóban a listaárakon értékesítik új korukban, ami magasabban tartja a későbbi használtpiaci árakat is.
Ezek a számolgatások viszont leginkább újautó-vásárláskor lehetnek fontosak, azoknak az autósoknak, akik szeretnek mindig új autóban ülni és pár évente ismét újra cserélni a kocsit. A használtpiacon az értékvesztés folyamata már jelentősen tompítva jelentkezik azok számára, akik mondjuk ötévesen vennének és tízévesen adnának el autót. Az értékvesztés az autók ezen életciklusában már nominálisan kevésbé jelentős tétel, sokkal többet számítanak a tulajdonlás és fenntartás egyéb költségei, a szervizelés, a fogyasztás, a biztosítási költségek. Az egyes autók egyéni története, az egyre eltérőbb futásteljesítmények, kártörténetek, az utastér elhasználódásának mértéke pedig egyre inkább előtérbe kerül az eladásnál vagy vételnél az érték meghatározásában, mint az adott modell átlagos piaci ára. Ahogy egyre idősebb az autó, egyre inkább igaz lesz a használtautó-vásárlás alaptétele: állapotot vásárolunk, nem autót, és nem az értékvesztés vagy értéktartás a legfontosabb szempont, hanem hogy jó műszaki állapotban lévő, megbízható, rejtett költségektől mentes legyen az a konkrét példány, amit végül hazaviszünk.
Egyes típusok vagy kategóriák esetében viszont mégiscsak van értelme figyelembe venni az értéktartás képességét. Értékállósági bajnokok például a Porschék, a hibrid Lexusok vagy manapság a hajtáslánc-garanciaidőn belüli (tehát jellemzően 8 év alatti, 150-200 ezer kilométernél kevesebbet futott) elektromos vagy plug-in hibrid járművek. Ha a néhány éves korában vásárolt autóból további néhány év után a lehető legkisebb anyagi veszteséggel szeretnénk kiszállni, ilyet érdemes választani. Egy Panameránál, egy Opel Amperánál, egy Lexus RX 450h-nál nem túl nagy éves futásteljesítmény mellett még az is elképzelhető, hogy egy 3-4 éves korban eszközölt jutányos vétel, majd 5-6 éves korban egy jól sikerült eladás különbsége nemhogy veszteséget hozna a tulajdonosnak, hanem konkrétan profittal szállhat ki az autós a kocsijából 2-3 év használat után!
0/0
Dokumentum