A „vízkár” kifejezés az autók esetében két dolgot jelenthet. Az egyik, amikor az autót például természeti katasztrófa vagy mélygarázs-beázás miatt részben vagy egészében elönti a víz, a kocsi valamilyen magasságig rövidebb-hosszabb ideig víz alá kerül. A másik értelmezés pedig, amikor mély vízbe hajtva, például egy nagyobb esőzés közben egy mély tócsában visszacsapó torlóhullám miatt a motor vizet szív be. Ilyenkor a víz összenyomhatatlansága miatt a hengerben a dugattyú hirtelen megállni kényszerül, és ha ez nagy fordulatszámon történik, a dugattyú mögött súlyos mechanikai károk keletkeznek (törik-hajlik a hajtókar, kikönyököl a blokk oldalán, stb.), és a motor egy pillanat alatt sokszor javíthatatlanul tönkremegy.

A japán autók megbízhatóságát dicsérő legendák ugyan nem tekinthetők sem örökérvényűnek, sem általánosnak, de tagadhatatlanul van alapjuk. A távol-keletről érkező, kezdetben kicsi és fura, később a helyi igényekhez egyre jobban idomuló autók a japán iparkultúra minőségre és tökéletességre törekvése iránti elkötelezettségének köszönhetően mind Európa, mint az USA autópiacán gyorsan népszerűvé váltak. Az 1973-as olajválságban a kis tömegmodellek takarékossága adott újabb lökést a japán autók terjedésének, később pedig a helyi gyártás kialakítása segített a távolság és a vámhatárok hátrányait legyőzni az új piacokon. A japán és európai vagy amerikai márkák együttműködésével pedig megjelentek azok a modellek, amelyeket hazai és japán emblémával is megvásárolhatott a kedves vevő. Az 1980-as olasz Alfa Romeo Arna és a Nissan Cherry már tulajdonképpen ugyanaz az autó volt, és ma is teljesen természetes, hogy például az új Citroen Jumpy, Peugeot Expert és Toyota Proace, sőt: idéntől az Opel Vivaro mind ugyanott készül és mind egyformán francia, japán vagy német.